1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. azon a helyen. ott fenn a polcon; ott, ahol lakik. | (állítm-ként) ott a kép! | ▸ ott van ütni kezdett, de én is ott voltam ám! | ▸ itt , ott itt is, ott is folyik a víz; ▸ sem itt, sem ott ▸ ma itt, holnap ott | szövegnek abban a részében. ott hagytam abba, hogy ...

2. a jelzett körülmények között, ill. az eseményeknek abban a szakaszában. ott kezdődött a baj, hogy ...; ▸ ott van, ahol volt

3. <a mutató jelleg elhomályosulásával, a m-ban levő másik helyhat nyomósítására.> új ruhája ott lóg a szekrényben.

4. ▸ ott van ha megszomjazik, ott a bor, ihat.

[←az¹ ]

1. az ókori palesztinából az egész világon szétszóródott, ma részben izraelben élő, sémi eredetű <nép>, ill. ehhez tartozó. zsidó irodalom. | rég héber. | nép rég jiddis.

2. az izraelita vallásra, felekezetre vonatk. zsidó hitközösség, imaház, ünnep.

1. zsidó személy. | rég zsidó kereskedő v. pénzkölcsönző.

2. ját biz kártyacsomóban színével fölfelé fordult lap. zsidó van a kártyában. ▸ ott van, ahol a mádi zsidó